Villamosverseny II.

Új bicikli - új esélyek. Gondoltam hát, újra versenybe kelek a debreceni villamosok egyik képviselőjével. Ezennel az 504-es próbálta meg magát, hogy milyen sikerrel, az a későbbiekben kiderül.
Neki volt a testvére:

Az új bicikli egy jó kis outi - az a retro fílinges fajta. Rendesen lehet vele menetelni, abszolút jó kis gépezet. Mászkáltam már vele néhány 100 km-t, de csak most jutott eszembe, hogy korábban játszottam egy villamosversenyzést, és kéne egy refresh-t alkotni. Róla van szó:

Elmentem tehát a Nagyállomásra, hogy bevárjak egy éppen induló villamost. Jött is hamar, pedig már készültem, hogy na, most akkor 1-2 percet lelkileg-testileg rápihenek a dologra. Ez elmaradt, lett belőle egy szűk fél perc, aztán következhetett a móka. Indítottam egy szép kis rajttal, le is maradt a szegény kis kék masina, de az első lámpánál újra egy vonalba kerültünk. Következett tehát egy újabb start, gondoltam, ezzel elmegyek a következő zöldig, onnan majd visszafogottabban mehetek. Gondoltam, de a piros az piros marad és ott is megkaptam a parancsot, hogy 'na-na, várjak egy kicsit'. 40 mp volt az a kicsi, nem sok, de arra elég, hogy az a fránya villamos beérjen. Nem baj mondom, ennyi előnye hadd legyen, úgyis megkapja majd a magáét. Meg is kapta, olyat rajtoltam ezennel, hogy elértem a következő lámpát, sőt, még az azt követőt is. De örültem akkor. Hát még akkor, mikor beértem az ő előtte menő villamost is, az 506-ost. Na mondom, kapnak ezek a villamosok... Őt is megelőztem, olyannyira, hogy azt a szakaszt én teljesítettem hamarabb, mikor keresztezi a villamos az utat, szóval a lámpája sem fogott meg. Csak tekertem és tekertem, semmi sem volt képes megállítani. A következő lámpa cirka 200 m-re volt előttem, láttam, hogy vált, bele is tapostam a 'gázpedálba', hogy elérjem, de úgy érjem el, hogy még az utána lévő zöld is meglegyen. Kemény kis bicikli az enyém, így hát sikerült vele :)
Már csak 3 lámpa volt hátra, az 506-os villamos sehol, nem hogy az 504-es... Az első lámpa megálljt parancsolt, de indulásból a másodikat is elértem, így 1 db lámpa volt már csak a cél és köztem. Mit ad Isten? Még egy villamost értem be, ez már egy régi típusú, a 494-es rendszámú. Elértem az utolsó lámpához is, a régi villamos is jóval mögöttem. Rápillantottam a telefonom órájára, 20 percnél tartottam. Zöldre váltáskor még azt az utolsó pár métert megtettem, 21 perc alatt teljesítettem a távomat. Bebújtam egy árnyékos részre lepihenni, számokat vetni. Ennek a km órának a számításait figyelembe véve 8,9 km volt a táv, tehát 8,9/0,35 az annyi, mint 25,4 km/h. Ha ezzel a távolsággal számolunk, az előző teljesítményem átlaga, a 28 perces dolog 19,1-re jön ki. Javítottam 7 percet és bő 6 km/h-t. Aztán várakoztam és csak várakoztam, hogy mikor érkezik már az a bűvös 504-es villamos. Beérkezett a 494-es, 4-5 percre rá az 506-os is, aztán végül, nagy sokára, 11 perccel utánam bevánszorgott a végállomásra ő is. Gondolatban kezet ráztam vele, megemlítettem neki a részvét fontosságát, aztán szépen hazatekertem megírni ezt a történetet.